| Ez a könyv ugyan az Utam a frekvenciákon át folytatása, de maga a történet és a mondanivalója önmagában is megáll. Míg az első könyv lazább hangvételű, konkrét módszereket ad át, a második már sokkal sűrűbb és olyan helyre viszi az olvasót, ahol a legmélyebb egzisztenciális kérdesek merülnek fel, és ahol a válaszok sosem a megszokott módon érkeznek. Egy kísérő jelenik meg a meditáció legmélyebb csöndjében, közös visszaigazolt álmok és meditációk, testen kívüli utazások, amiken keresztül felodlódnak a határok az én és minden más között. Közvetlen, személyes hangvételű, néhol ironikus. És végig ott van az a kérdés, amelyik nem hagyja magát elhallgattatni: ha a határvonal közted és minden más között nem ott van ahol eddig gondoltad, akkor pontosan mi vagy te? |