Lotz Károly (e-könyv)

Az e-könyv a Kossuth Kiadó által nyomtatásban megjelentetett nagysikerû A magyar festészet mesterei címû sorozat azonos címû kötetének szöveganyagát tartalmazza, az illusztrációk nélkül. Lotz Károlyt mind a mai napig elsõsorban a magyar falképfestészet megteremtõjeként és legismertebb képviselõjeként tartják számon. A XIX. század utolsó négy évtizedében rangos európai nagyvárossá fejlõdõ Budapest rengeteget köszönhet neki, hiszen alig van ez idõ tájt emelt középület és magánpalota, amely ne büszkélkedhetne Lotz egy-egy freskójával. Megszámlálhatatlan mennyiségû falképén többnyire a görög-római vagy a magyar mitológia szereplõi, vagy egy-egy mûvészeti ágat vagy foglalkozást szimbolizáló allegorikus alakok tûnnek fel. Megformálásukban csodálatos könnyedség, báj és elegancia érvényesül, ezáltal lírai, sokszor meseszerû hangulatot keltve a nézõkben. Falképei, a bravúros mesterségbeli tudás révén, jelentõsen hozzájárultak a közönség mûvészeti ismereteinek bõvítéséhez, ugyanis a mondanivaló többségének megértése olykor komoly irodalmi és történelmi tájékozottságot kívánt, a stílusbeli sokféleség pedig - kora középkor, reneszánsz, barokk - szükségszerûen felkeltette a régi korok mûvészete iránti érdeklõdést. Nemzeti tematikájú - részben a magyar mitológiát, részben a magyar történelmet feldolgozó - mûvei pedig szerepet játszottak a hazafias érzések ébrentartásában, mely különösen fontos volt a szabadságharc leverése miatt elkeseredett és félelemben tartott magyarság számára az 1860-as években. Falképfestõi munkássága mellett - melynek során több száz tanulmány készült a grafika mûfajában - Lotz táblaképfestészete is igen jelentõs. Olajfestményeit áttekintve láthatjuk, hogy a festészet szinte minden mûfajában dolgozott. Korai életképein és tájképein a pusztai romantika világát idézte fel csikósokkal, betyárokkal és az ott élõ emberek mindennapi életébõl vett jelenetekkel, egyedülálló tehetséggel adva vissza a táj és az életképek hangulatát. Arcképei mindig elkerülték mind a túlzottan realista, mind a túlzottan idealizált, romantikus látásmódot, mivel modelljeit, híresen szép nõalakjait a saját valóságlátása szerint ábrázolta. Aktjai gyönyörködtetnek, s kihasználva a mûfaj változatosságát, hol kacérság, hol távolságtartó hûvösség, hol érzéki szépség sugárzik belõlük.