A tanítónő (e-könyv)

„Bródy Sándor 1907-ben írta meg A tanítónõt, e falusi életképet három felvonásban, melyet legkiérleltebb színpadi mûvének tartanak. Õsbemutatója 1908-ban volt a Vígszínházban, mégpedig nem kevés, a darab terjedelme, s fõleg pesszimista lezárása miatti huzavona után (Bródy végül beletörõdött abba, hogy happy endinggel kell zárulnia a darabnak, amit maga azonban „limonádés”-nak nevezett), a bonyodalmak még késõbb is folytatódtak a magyar faluról. Tóth Flórának, a friss diplomás, lelkes eszméktõl vezérelt tanítónõnek a társadalmilag vele szembenálló, õt erkölcsileg megalázó poros faluban, ahonnan végül – hogy emberi tartását megtarthassa – mindenképpen mennie kell, csupán egyetlen hozzá hasonló, a tanítónõ pártájára álló szellemi-lelki társa akadhat, a szegény és kilátástalan sorsú Tuza tanító. Komoly embernek vallja magát, tudósnak, aki huszonkét évesen kapta meg középiskolai tanári oklevelét, de aki kénytelen vidéki tanítónak állni, ha meg akarja keresni a kenyerét. Szürke, nekikeseredett fiatalember, beválthatatlan tudósi reményekkel. Bródy novellák sorában és színpadi mûveinek is nem egy darabjában foglalkozik a tehetséges és lelkes fiatal értelmiségiek pályájának indulásával, sorsukkal. Hõsei között azonban alig akad olyan, akinek életpályája így vagy úgy ne fulladna kudarcba, nem egyszer tragédiába.” (Forrás: www.nyest.hu) „Õ volt az egyetlen nagy író, aki igazán, testtel, lélekkel modern volt. (…) Hatalmas, eredeti egyéniség volt, aki a ma legnagyobb problémáin töprengett (…) Csupa tûz, csupa láz, csupa élet volt. A korhadt, régi irodalom mellett mindig a finom pszichológiát, az eredetiséget képviselte. Igen, Petõfi óta ily érdekes magyar írói egyéniség nem élt még!” (Kosztolányi Dezsõ)