A lélek békéje (e-könyv)

„Részesültem viszont jótéteményedben. Mifélében? Én ugyan mindig hangoztattam azt, amit emlegetsz. Inkább elismertem, hogy leköteleztél, mint hogy egy tájékozatlanabb ember ne tartson elég hálásnak. De miféle jótéteményrõl van szó? Hogy Brundisiumban nem öltél meg? Engem, akit maga a gyõztes (aki, mint dicsekedni szoktál vele, pribékjei közül rád ruházta az elsõséget) meg akart kímélni, és visszarendelt Itáliába: te megölhettél volna? Tegyük fel, hogy igen. Mi másból áll a rablók jótéteménye, egybegyûlt atyák, mint hogy elmondhatják: megajándékozták az élettel azt, akit nem fosztottak meg tõle…” Marcus Tullius Cicero (Kr. e. 106-43) „Kérded, mi az, amit különösképpen el kellene kerülnöd. A tömeg. Még nem bízhatod magad rá veszélytelenül. Én legalábbis beismerem esendõségemet: sohasem azzal a jellemmel térek haza, amellyel otthonról elindultam. Valami felkavarodik abban, amit már rendbe szedtem, valami visszalopakodik abból, amitõl elfutottam. Úgy vagyunk mi is, ha lelkünk hosszadalmas bajából felépül, mint a betegek, akiket annyira megviselt a hosszas gyengélkedés, hogy sehova sem lehet õket ártalom nélkül kivinni. A nagy tömegben forgolódni káros – tudtunkon kívül egytõl egyik mindenki kedvet csinál valamilyen vétekhez, megbélyegez vele vagy ránk akasztja…” Lucius Annaeus Seneca (Kr. e. 4-62)