Nevetõ betegek (e-könyv)

"De ami ma történt, mégis kihozott a sodromból, nem a következményektõl való aggodalom miatt: maga az eset volt utálatos és bántó. Délután furcsa jó hangulatban voltam, nem tudtam, miért, mintha egy kicsit részeg lennék. Groteszk elõadást tartottam nõvéreimnek, amelyben tanáraim szerepeltek egy süllyedõ mentõcsónakon, mindegyik a maga hangján és rögeszméjével. Többször kikukkantam a konyhába, s elragadtatással állapítottam meg, hogy végre kedvenc vacsorám készül, amiért hetek óta harcoltam hiába: lecsós kolbász, belévert tojással és juhtúrós galuska. Még Lujzával is igyekeztem kedves lenni, de õ nem ment bele a játékba, sõt egyre kellemetlenebb és élesebb lett. Nyersen kikergetett a konyhából, s mikor észrevette, mennyire örülök a vacsorának, gonosz arccal és gúnyosan célzást tett rá, hogy nem olyan biztos, vajon mindenki vacsorázik-e ma ebben a házban. Ezen nagyon elcsodálkoztam már akkor, de csak sokkal késõbb, hónapok múlva támadt fel bennem a kínos gondolat, amitõl most se tudok szabadulni, hogy szándékosan csinálta aznap kedvenc ételemet, fokozni bûnhõdésemet, tehát elõre kitervelte az összetûzést, õ provokálta ki." (részlet)