Családi ház manzárddal (e-könyv)

„Burián Károly fõmûvezetõ és háztulajdonos munkához látott. Mindenekelõtt kivitte a Trabantot a garázsból, mert a Trabant Istié. Az udvaron fölcsapta a gépháztetõt, kicsavarta a tanksapkát. Majd visszatért a garázsba, fogta a marmonkannát, keresett egy megfelelõ méretû gumicsövet, hogy a keveréket a Trabant tankjából a kannába átszívhassa, azzal megöntözze a ház négy sarkát, a házat fölgyújtsa, majd visszamenvén a házba, ott vesszen a lángok közt maga is.” Miképp jutott idáig Burián Károly, kinek pedig mindenkor a legnemesebb jó szándék irányította minden cselekedetét? Hogy kerülhetett a kétségbeesésnek e sötét bugyrába? Erre a kérdésre kíséreltünk meg választ adni szerény krónikánkkal, melyben megpróbáltuk utólag földeríteni és számba venni mindazon eseményeket, melyek a jobb sorsra érdemes fõmûvezetõt e szomorú helyzetbe sodorták, s egyben tudósítani arról is, hogy a föntebb vázolt komor elhatározás után hõsünk útja merre vezetett, s vezetett-e még egyáltalán valahová. Hõseinknek – úgymint Burián Károly fõmûvezetõnek, az õ bájos és fiatal feleségének, két kicsiny gyermeke anyjának, Erzsikének, kinek sötét pillák árnyalják mély tûzû, szürke szemét, az apátlan-anyátlan-szállástalan Göncöl Pálnak, volt alkoholistának és matematikai zseninek s a haladó szellemû hajadonnak, Maglódi Annamáriának, továbbá Angélának, Erzsike szomszédasszonyának és kedvenc barátnõjének s a többieknek, kiket helyszûke miatt nem áll módunkban fölsorolni – sorsáról mindenkor pontos, tárgy- és dokumentumszerû leírást próbáltunk közreadni az itt következõ lapokon, megkíséreltük föltárni az emberi cselekedetek rugóit és indítékait, fölkutattuk a múltnak ködbe veszõ tájait, bebarangoltuk annak gazverte, kanyargós ösvényeit is, amidõn úgy látszott, hogy hõseink jelenbeli döntéseit a múltnak már-már feledésbe merülõ eseményei, emlékei és élményei befolyásolhatták. Hõseink viselt dolgait azonban sem el-, sem megítélni nem akartuk, híven azon meggyõzõdésünkhöz, hogy ezzel a krónikás átlépné illetékessége határait. Az ítélkezésnek felelõsségteljes, ám egyben örömteli tisztét ily módon az Olvasóra testálván, ajánlja magát az Olvasó jóindulatába – az alább következõ történetet az Olvasó okulására, és (szeretné remélni) szórakozására lejegyzõ – ,KRÓNIKÁS.