Egy barátságos ház története (e-könyv)

Lovik Károlyt 1911-ben a Magyar Tudományos Akadémia a Vándormadár címû regényéért a Péczely-díjjal tüntette ki. Haláláig a Kiss József szerkesztette A Hét címû folyóirat munkatársa. A Szent István-díjjal hívta fel magára Bérczy Károly figyelmét, aki egyszerre volt Puskin Anyeginjének igen népszerû fordítója és az akkori magyar sportújságírás vezére, a Vadász és Versenylap fõszerkesztõje. Bérczy tanítványának fogadta, rajta keresztül ismerte meg nemcsak a hippológiát, de az orosz irodalmat is. Lovik Mikszáthon keresztül kapcsolódik a magyar elbeszélõ hagyományokhoz. Regényeiben és elbeszéléseiben a kor jellegzetes figurái sorakoznak: megalázott kishivatalnokok, agarászó vidéki dzsentrik, zsugori háztulajdonosok, kicsapongó szépasszonyok, unatkozó katonatisztek. Ábrázolásmódjában, epikai „valószerûség-felfogásában” a realizmus és az újromanticizmus között helyezkedik el. Az Egy barátságos ház története címû regénye a Farkas család mindennapjaiba enged bepillantást. A szülõk, a két lány és a házhoz járó, s ott lakó fiatalemberek életét vetítik elénk olyan rejtett cinizmussal, mely csak a regény végén éri el csattanóját. Fellángoló és elmúló érzelmek, beletörõdés, elhagyatottság, mind ott játszódik le ebben a kívülrõl barátságosnak tûnõ házban.