Az enyedi diák (e-könyv)

„ A gyereknek a torkában dobogott a szíve. Ó, Istenem, hiszen ha jól felel, akkor felveszik! De ha nem… No, akkor megint csak felülhet a szekérre nagyapával és mehetnek haza. De nem, az nem lehet! – Terra, terrae… – kezdte akadozva. Egy pillanatra elhallgatott, aztán tovább folytatta. És egyszerre csak vége volt a deklinálásnak. Félénken nagyapára nézett. Az öregúr szeme ragyogott a büszkeségtõl. – Jól van, domine Barabás – mosolygott a tanár úr. – Felveszlek a harmadik osztályba. Miklós azt se tudta, hogyan került ki az utcára. Szólni se tudott örömében. Annál többet beszélt nagyapa. – Tudtam, hogy nem hozol rám szégyent!… No, ne félj, majd elmondom ám otthon mindenkinek, milyen szépen feleltél! Miklós megállt. Megszorította nagyapa kezét, úgy nézett rá, könyörögve. – Anyának mondja el, nagyapa! Neki mondja el elõször. Aztán a tanító úrnak és a kis Cinegének. Nagyapa mosolyogva bólintott, aztán tovább mentek. Így lett enyedi diák Barabás Miklós.”