Első Sándor (e-könyv)

„A császár arcképe jelent meg képzeletében, a hullámos, szõke haj, a halvány rózsaszínû gyöngyházarc, a sötétkék szem, a bájos mosoly, a gyermekes ajak. Zsófiához hasonlított, mintha fivére lett volna. Néha ez a kép álmában is megjelent elõtte. Ilyenkor nem tudta megkülönböztetni, hogy az ifjút vagy a lányt látta-e. Mindkettõt szerette. Valamikor egész Oroszország szerelmes volt a szép ifjúba. – Szeretném, ha minden ország köztársaság lenne. Ez az államforma felel meg legjobban az emberi jogoknak – szokta mondani Sándor, gyermekesen mosolyogva. A csugajevói vérfürdõ után pedig, amikor tizenkétezer embert korbácsoltak véresre, Arakcsejev keblére omolva zokogott. Andrejics Alexis, barátom, tudom, hogy milyen nehezére esett ez érzékeny szívednek!”