A Balóthy-domínium és más elbeszélések (e-könyv)

"Maky István elõkelõ földbirtokossal ösmerkedtem meg e nyáron egy cseh fürdõben. Az öregúr a leányával, özvegy Maky Máriával volt ott. A férj is Maky volt. A Makyak a felvidéken nagyon elterjedt familia, mely nagyra tartja magát. Verses közmondás zengi felõlük a Vág mentén: Mihelyt Maky,  Mindjárt valaki. Lõn, hogy az öreg Maky, aki nagyon megszeretett idõközben, egy reggel így szólt hozzám: - Sürgönyt kaptam az este, egypár napra Bécsbe kell utaznom, addig magára bízom a leányomat, uramöcsém. - Nagyon meg vagyok tisztelve. - Hiszen tudja, hogy ezek a fehérnépek mily gyámoltalanok egyedül! Hadd ebédeljen uramöcsémékkel. Ezek az »uramöcsémék« két barátom volt: egy kormánypárti képviselõ és egy szolgabíró. A képviselõ jó víg ember, aminõk a képviselõk szoktak lenni, a szolgabíró pedig egy szellemes, tanult fiú, aminõk a szolgabírák nem szoktak lenni. Az öregúr elutazott, és Mária csakugyan a mi kezünkre került. A kompánia lázas örömben úszott. Hogyne! Leendõ asztaltársunk volt a legszebb az egész fürdõn. Hajlékony nádtermet, koromfekete haj, nagy, nedves kék szemek, melyek szemérmetesen lesütve is ragyogtak, villogtak. Hát még azok a duzzadt, élveteg ajkak, a barackvirágszín arc, gödrösen. Ugyan, hogy volt kedve meghalni annak a bolond Makynak! - No, ez nagy fogás, gyerekek! - mondom a pajtásoknak. - Becses kis kutya, hagyta rá a képviselõ. Erõs meggyõzõdésem, hogy jól fogja magát érezni köztünk. Szavajárása volt az »erõs meggyõzõdésem«. Erõs meggyõzõdésem, hogy ma esõ lesz. Erõs meggyõzõdésem, hogy az éjjel jól fogok aludni. Erõs meggyõzõdésem, hogy ez a tej meg van keresztelve stb. (A képviselõ sok erõs meggyõzõdésen ment át naponkint.) - Kívánatos is, hogy a menyecske hozzánk szokjék és megszeressen bennünket. Igyekezzünk minél mulatságosabbak lenni."   (részlet)