A szelistyei asszonyok és más elbeszélések (e-könyv)

Az író kései - 1901 és 1903 között írt - három kisregényét tartalmazza a kötet. Mikszáth-ot ebben az idõben egyre többet foglalkoztatta a romantikán túl a mélyebb valóságábrázolás. Valamennyit az író szélesen áradó, mesélõ, anekdótázó humora és alakformáló realizmusa hatja át. A címadó kisregény (1901) történelmi környezetben játszódik, romantikus, népmondai ihletésû. Pajzán históriája, érdekes-szép meséje Mátyás király alakja köré fonódik: a török elleni harcok miatt férfi nélkül maradt szelistyei asszonyok nem nyugszanak bele helyzetükbe, és új férfiakat kérnek a királytól. El is küldenek hozzá "mustrába" három gyönyörû asszonyt, igaz, egyik sem szelistyei. Mikszáth lebilincselõ közvetlenséggel meséli el a rájuk váró eseményeket, a csalás kiderülését és következményét. A Páva a varjúval (1894) "pávája" szép, körülrajongott grófnõ, aki egy fiatal katonát tesz tönkre azzal, hogy az egyszerû embert kapitánnyá, majd férjévé teszi. A házasság azonban - Mária Terézia udvari etikettjétõl is megzavarva - nem sikerül. Az anekdota csattanója: a válás után Nagy Jóska, a "durva káplár" visszatér régi, hozzávaló Borcsájához, de így sem találja már a boldogságát, ahhoz "finnyás kapitány" lett. A Sipsirica (1902) nemcsak e kötet legélesebb hangú írása, egyébként is Mikszáth leggyilkosabb szatírái közé tartozik. A történet a legkedélyesebben indul: a Páva vendéglõ asszonyának s szépséges leányának férfiszemek kísérte cseperedésével. Az álszent vendéglõsnõ pénzért eladja lányát (sipsirica lengyelül bakfist jelent) a "köztiszteletben álló", öreg élvhajhász fõúrnak, s a barbár üzelmeiket leleplezõ Druzsba tanár urat õrültnek nyilvánítja a társadalom. Ez a történet már nemcsak egy anekdota kiszínezése, hanem a századvég feudális önkényének idõszerû bírálata.    (Forrás: Legeza Ilona könyvismertetõi. http://legeza.oszk.hu)