A fáklya (e-könyv)

Móricz Zsigmond életmûvének hatása és értékelése napjaink irodalmi közvéleményében rendkívüli változásokon megy át. A Móricz-naplók és más forrásmunkák kiadása, a legújabban kézbe vehetõ Móricz-monográfia, az „újraolvasó” tanulmánykötetek, a megpezsdült irodalomtörténeti eszmecserék az olvasóközönséget is egy új Móricz-kép megismerésére sarkallhatja. Sorozatunk alkalmas eddig indokolatlanul háttérbe szorult remekmûvek fölfedezésére és a közismert – inkább csak emlegetett – munkák élményteli befogadására. Az 1917-ben megjelent regény „hírlapi” elõzményei a tömeges halált okozó , 1910-es ököritói tûzvészrõl szóló tudósítások – Móricz regényében azonban nem csupán a csûr ég le: a szerencsétlenségben ott az elmaradott magyar vidék törvényszerû pusztulása s e pusztulással szemben a tehetetlen szellemi erõk csõdje. A mû fõhõse Matolcsy Miklós, református lelkész, a papi értelmiség áldozatokra kész ifjú képviselõje, aki a kényszerû korrumpálódás, a nagy tervek végleges cserbenhagyása elõl egy tragikus-heroikus gesztussal menekül ki a világból, amikor az áldozatokat a tûzbõl mentve maga is elpusztul. Móricz ebben a mûvében újravizsgálja egykori pályakezdését, azt az idõt, amikor a kor romantikus faluszemléletébõl felocsúdva a valóságos faluval találkozott. Egyszerre számol le régi és új illúziókkal, kendõzetlenül tárgyalja az egzisztenciális és az ösztön élet nyomorúságát. Egy finom lélek brutális szembenézése önmagával – ez A fáklya.