Az elsodort falu I. rész (e-könyv)

Az elsodort falu utoljára 1944-ben került az olvasók elé, holott addig a korszak legnépszerûbb regényei közé tartozott, az általa hangoztatott eszmék átszõtték az irodalmi és politikai életet, s nemzedékek nevelõi voltak. Szellemi hatása éppen e nemzedékek közvetítésével egészen a máig ér, noha maga a regény közel fél évszázada nincs jelen és voltak idõk, nem is olyan régen, midõn a tiltott könyvek listáján szerepelt. Kevesen ismerik, s többnyire csak a róla kialakult-kialakított fantomkép nyomán, amely természetesen késztetõinek felfogása szerint ilyen vagy olyan értelemben eltorzította a valóságos regényvilágot és írói mondanivalót. Szabó Dezsõ mûve a társadalmi tudat „mitikus” övezetébe került: rajongói és ellenségei vannak, minden mértéken felül dicsõíteni és gyalázni szokás. Ám annak ellenére, hogy a két világháború közötti évtizedekben több kiadásban és igen nagy példányszámban forgott közkézen, manapság alig hozzáférhetõ. Ezért is szükséges, hogy ismét a közönség elé kerülve kiszabaduljon tetszhalott állapotából, az olvasók szembesülhessenek vele, és így megkezdõdjék Szabó Dezsõ életmûvének minél teljesebb szellemi birtokbavétele. A regény eszméje az elsõ világháború éveiben, írója ungvári tanárkodása idején érlelõdött meg, kidolgozása akkor vett a legnagyobb lendületet, midõn Szabó Dezsõ 1917 nyarán a lõcsi fõreáliskola tanári karába került. Mint évtizedekkel késõbb Az elsodort falu történetéhez címû írásában maga elmondja, a kéziratot 1918 augusztusában fejezte be, s kiadásával elõször Kner Izidornál próbálkozott, aki kevéssel korábban jelentette meg Napló és elbeszélések címû kötetét. A gyomai nyomdász azonban elutasította a regényben megnyilatkozó szemléletet, és ezért nem vállalkozott kiadására. Közben kitört az „õszirózsás” forradalom és Szabó Dezsõ, aki mindenképpen azt akarta, hogy a regény még a forradalom zajlása idején a közönség elé kerüljön, elõször elfogadta Bangha Béla jezsuita szerzetesnek (a Keresztény Sajtóközpont vezetõjének) a regény kiadására vonatkozó ajánlata, majd Osvát Ernõnél és a Nyugatnál próbálkozott. Mindkét kiadó türelemre intette, igaz, egymással szögesen ellenkezõ megfontolásból: Bangha páter a forradalmi erõk megtorlásától tartott, Osvát viszont a forradalom elleni támadásnak tekintette Szabó Dezsõ mûvét. A regényt végül a Farkas László által irányított Táltos könyvkiadó jelentett meg 1919 nyarán, már a proletárdiktatúra napjaiban. Helyesen állapítja meg Gombos Gyula, hogy „Az elsodort falu a legnagyobb esemény Szabó Dezsõ életében, mert õ e regényében találta meg végleges önmagát. A benne addig gazdátlanul robogó erõk: hõsi hajlam, tettvágy, igazmondó szenvedély végre megtalálták a maguk igazi ügyét, a magyar sorsot”. Szabó Dezsõ mindig is legfõbb munkájának tartotta Az elsodort falut, a magyar társadalom egészérõl akart benne képet adni, hite szerint e mûvével egészen új korszakot kezdett a magyar elbeszélõ irodalom történetében, egyszersmind világirodalmi magaslatokra emelte nemzeti irodalmunkat. Egyszerre törekedett arra, hogy regénye alapos szociológiai analízis és a magyar társadalom további fejlõdését kijelölõ eszmék panorámája legyen. Valóban összegzõ alkotás, amely számot vet a kiegyezés utáni korszak történelmi tapasztalataival, kifejezi a háborúba taszított magyarság szenvedéseit, és elõkészíti azt a „magyar forradalmat”, amelyre a háborús összeomlást követõ forradalmi átalakulásban csalódva Szabó Dezsõ oly igen vágyakozott. Regényét nagyszabású szintézisnek szánta, abban az értelemben, ahogy errõl a szintetikus regényalakzatról Az elsodort falu második kiadásának bevezetõjében beszél. A regény, mint kifejti, „egy életrészt ad az elfutó idõbõl” és ezt „egyetemes szintézissé alakítja át”.