A gyémántos Medzsidje-rend (e-könyv)

"A marseillei rendõrkapitány elõszobájába udvariasan nyitott be egy középkorú, erõteljes férfi, akinek egyenes, büszke tartása az elegáns polgári ruhában is elárulta katona-voltát. Barna arcáról a zuáv-csapatok valamelyik tisztjének lehetett volna tartani, ha a piros fez, melyet félrecsapva viselt, nem mutatta volna, hogy török. A szolgával beküldte névjegyét a rendõrkapitánynak, aki ezt olvasta róla: YERBA EZREDES a párisi török nagykövetség katonai attaséja. Természetes, hogy az elõkelõ látogatót azonnal bevezették a rendõrkapitányhoz, aki udvariasan megkínálta õt hellyel és elõzékenyen kérdezte: – Miben lehetek szolgálatára, ezredes úr? – Nagyon bizalmas és kényes dolog hozott ide, – kezdte a török, – de az ön kipróbált zsenialitása, melyrõl már annyit hallottam, reményt nyújt arra, hogy a látogatásom teljes eredménnyel fog végzõdni… A marseillei rendõrkapitány hízott ettõl a dicsérettõl és nagyképûen fölfújta magát, miközben a ravasz és hízelgõ török így folytatta: – Nagyszabású, körmönfont lopásról van szó, amely azonban: és ez a különös! lehet, hogy nem is lopás… – Ezt nem értem! – vágott közbe a rendõrkapitány hüledezve. – Lopás, és mégse lopás? – Azonnal megmagyarázom, – mosolygott a török. – Íme, az elõzmények. Két fiatal francia bejutott valahogy a Yildiz-kioszkba s a fölséges Abdul Hamid megajándékozta az egyiket a gyémántos Medzsidje-rend csillagkeresztjével, melynek három-négy millió frank az értéke…"