Csontváry Kosztka Tivadar (e-könyv)

Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) Csontváry Kosztka Tivadart 27 évesen, iglói patikussegédként, váratlanul érintette meg a mûvészet. „Egy napon a gyógyszertár elé állott egy fával megrakott ökrösszekér, az ökrök bubiskoltak, s én egy vénypapírra ezt a jelenetet fölrajzoltam. Iglóról egyenesen Rómába siettem, ahol több hónapi tanulmányozás után arra határoztam el magamat, hogy húsz esztendeig kell dolgoznom, s akkor utolérem a nagyokat, avagy túlszárnyalom. Rómából Eszékre kerültem gyógyszerésznek, ott lepett meg Munkácsy Pilátusának a híre, s nekem ezt látnom kellett Budapesten. Egy évre rá Párisban azon tûnõdve, hogy gyõzzem le a nagy nehézségeket? Segíteni senki sem segít. Komoly tervvel siettem haza s Gács községben nyitottam gyógyszertárt, ahol néhány évig lankadatlan szorgalommal oda jutottam, hogy gyógyszertáram adósságmentesen állott, s amikor már száz koronát havonta jövedelmezett, bérbe adva, elmentem Münchenbe a Hollósy iskolájába, rajzolni természet után. Hat hónap után Münchenbõl b. Liezen-Mayer Sándor barátom tanácsára Karlsruhéba mentem Kahlmorgen tanárhoz, aki három hó után Itáliába küldött. Én a dalmát partokon festve csak Raguzáig értem, s innen a düsseldorfi akadémiára utaztam föl, ahol az igazgató tudtomra adá, hogy már többet tudok s iskolára szükségem nincsen. Elutaztam hát Párisba, a Julien-akadémiába iratkoztam be, de vesztemre, mert ott nem engedték meg a szabad rajzolást. Azt a formát, amit a franciák reám akartak kényszeríteni, egyszerûen visszautasítám. Így kerültem ki az akadémiákból egyenesen Pompejibe, ahol egy nagyarányú festménybe bele is fogtam. Ezek után évrõl évre hol, mit s minõ haladással festék, egészen az 1904. évben Athénban festett Jupiter-templomig: ez az elsõ festmény, amelyen már vásznat nem lát a szemlélõ. Végül föl kell említenem, hogy a New-York Herald kritikusa egyenest kimondá, hogy minden a világon létezõ festmény túl van szárnyalva, ezt a hatást csak húszévi komoly munka után vártam, s hogy elõbb következett be, a Teremtõnek köszönhetem és senki másnak” – írta le Csontváry a tanulóévek és az elsõ sikerek történetét az 1908-ban, a fõvárosi Iparcsarnokban rendezett kiállításának katalógusában.